Teltek a hetek, hónapok. Szépen növekedtem. A 36. héten a kötelező vizsgálaton közölték anyával, nagy baba leszek és valószínű, hogy császár lesz a vége. Szüleim szülésznőt fogadtak, Kissné Molnár Timi néni személyében. Timi néni azt mondta, természetes szülés lesz. És persze APÁS. A 38. hétnél jártam, mikor az egyik nap apa hazaérkezett és szomorúan mondta, el kell utaznia Balatonlellére a munka miatt. Anya elsírta magát. Mindent beleadott. Lépcsőzött, takarított, mozgott, kérlelt. Ez ment egy hétig. Eljött a hétfő. Apa mielőtt elindult, csak annyit kért: várjam meg. Apa elment, Anya pedig szigorú ágyban fekvést írt magának elő, hogy véletlenül se induljon be a szülés. Kedden délelőtt telefonált Timi néni. A klinikán átépítés folyik, és nem lehet apás szülés. Anya egy kicsit megnyugodott, de egy kicsit meg is ijedt. Mi lesz Velünk? Szerda este ismét telefonált Timi néni. Lehetséges az apás szülés, de húsvét vasárnapján elutazik az anyukájához vidékre. De ha beindul a szülés, a kolleganője segít nekünk. Anyának nem kellett ennél több…

Eljött a péntek, apa hazajött. Volt nagy boldogság. Márcsak Timit kell megvárni, és mehetünk szülni.

Beléptünk az utolsó hétbe. Én még semmi jelet nem mutattam arra vonatkozóan, hogy ki akarok jönni. Az NST-k alkalmával gyakran álmosság jött rám, de mindig ébresztgettek. A kiírt időpont előtti estén úgy gondoltam, itt az ideje kibújni a NAGY világba. Anya derekába belenyilallt. Nagy lázba jöttek, de miután 3 óra elteltével sem történt semmi, lepihentek. Reggel apa elment dolgozni, anya készült a soron következő kontrollra. Miután sorra került (8 óra 45 perc), a doktor bácsi közölte, irány a szülő szoba. Anya nem akart hinni a fülének. Gyors telefon apának, aki azt hitte, hogy anya viccel. Reggel még nem volt semmi bajod- jött a reagálás. Még egy telefon: Timi néninek. Timi szülünk, most. Foglalta anya össze a lényeget. Timi néni gyors helyzetfelmérést végzett: a magzatvíz tiszta, koponyavégű fekvés, 2 ujjnyira tág. Minden rendben. Telefonálj apának, és sétálgass egy kicsit. –jött a megnyugtató válasz. Anya el kezdett sétálni és telefonálni. Pár perc elteltével Timi néni visszahívta anyát: Hány ujjnyira vagy tág? Azonnal menjél felfele. Kell még egy utolsó NST. Ha így haladsz, elhagyod a babát. 20 perc és ott vagyok. Anya izgatott volt, bár nem tudom miért.

Pörögtek az események. NST, regisztrálás. Közben apa, Timi néni befutott. Burkot repesztettek. Dr. Kozma Bence doktor bácsi nem akarta elhinni, hogy mennyi vízben úszkáltam. Majd csak 2 liter volt. Az első fájás 12:15 perckor jött. Hát elkezdődött. „Vettem” egy nagy levegőt és hajrá. Anya nagyon ügyesen csinálta. Végig mosolygott. Fájdalomcsillapításra nem volt idő, hipp-hopp, már 3 ujjnyira tágult. ¾ 2 körül átsétáltunk a szülőszobába. Jöttek a fájások. Anya nyomott, én meg megindultam kifele. A tolások között a hupikék törpikék zenéjét dúdolgatta. A 4-5 nyomás környékén anyának elfogyott a levegője, és a szemem magasságában beszorultam. Nemcsak Nekem, de anyának is úgy tűnt, soha nem fog jönni a következő fájás. A doktor bácsi bíztatta anyát, hogy még 2-3 tolás és kint vagyok. Anya tömören csak annyit válaszolt: Egy, mert nagyon éhes vagyok. Amiből 2 lett. A második tolásnál Timi néni besegített és már kint is voltam. 14 óra 20 perc, 4290 gramm. Apa végig segített anyának. Szorgalmasan nyújtogatta az alkarját, aki előszeretettel levezette a fájdalmakat rajta. Miután apa elvágta a köldökzsinóromat, rátettek anyára. Megérkeztem.

A babának való lista hosszúsága  a csillagos ég is lehet. Mi nem zárkóztunk el a használt dolgok megvétele előtt. Sőt!! Néhány dologhoz jóval olcsóbban jutottunk hozzá és az állapota kifogástalan. De az sem mellékes, hogy a baráti körben vagy a családban van e kisbaba.

Mi a kiságyat és a pelenkázót kölcsön kaptuk. A kiságyhoz a baldahint olcsóbb volt megvarratni, mint például megvenni. Sokkal nagyobb volt az anyag választék, mint a bolti. És ha már a baldahint varták, egy ágynemű garnitúrát is varrattunk. Igaz, ezt a mai napig nem használtuk. A pelenkázó szivacsot újonnan érdemes venni, mert ha az ember ki fogja az akciót, szinte egy áron van a használttal. Bababútort nem vettünk. Egy 12 fiókos komódot használunk. Ez nekünk meg volt. A légzésfigyelőt a Baba 4 hónapos korában kaptuk. És ha már kaptuk, akkor használjuk is. De magunktól nem akartunk venni. Mondván, a mi korunkban sem volt. Aztán az élet úgy hozta, hogy lázgörcsös babák lettünk, és most nagyon jó hogy van!!! Ha nem kaptunk volna, biztos veszünk. Mintahogy vettünk testhőmérsékletfigyelőt is.

Ami viszont sokkal, de sokkal olcsóbb használtan az a babakocsi. A mi esetünkben 15.000.- forint volt. Nem kell hiperszupernek lenni, én legalábbis szempontnak a könnyen irányíthatóságát, kezelhetőségét tartottam fontosnak. Fekvő, félfekő és ülő pozícióba rakható. Így egy babakocsival kihúzom, míg szükségem van kocsira.

Babahordozót külön vettünk, szintén használtan. 3000.- forintért. Hogy nem illik össze a babakocsival?? Kit érdekel?? Úgy is csak pár hétig hordjuk benne a babát, az autóba pedig a külön vett babahordozó is tökéletes.

Na és a kisruhák!!! Újonnan vettünk egy pár darabot, ha megyünk a doktornénihez. Így utólag teljesen felesleges volt. Olyan gyorsan nőnek a csöppségek, hogy nem használódik el rajtuk a ruha. Ebből is tökéletes a használt, ami szinte nem is használt.

A kiscipő kérdéssel viszont úgy vagyok, hogy csak újat veszek. A láb mindenkinél más és más.

A baba kiskádat is ha az ember kifogja akcióba, szinte ugyan ott van, mint a használt ára.

Szoptatási kellékeket tekintve, előre nem vásároltam semmit. Mindent attól tettem függővé, hogy tudok-e majd szoptatni. Szerencsére tudtam/tudok. Szoptatós párnát nem vettem, nekem tökéletesen megtette a kispárna. Vagy a fekve szoptatási póz. Imádja a kisasszony!!! Ellenben mellszívóra szert tettem. Mégpedig egy kézi mellszívóra. Ezt használtan vettem. Kifőztem és aktívan használom.

A cumisüveget, cumikat újonnan vettem. De semmi más kelléket nem vásároltam hozzá: Cumisüveg melegítő, cumisüvegmosó kefe stb....

Nem rég múltunk el 9 hónaposak. Gyönyörűen ülünk, ahol tudunk felállunk. Etetőszékünk kb. másfél hónapja van. Olyat sikerült vennünk, ami majd a későbbiek folyamán kis asztallá és kis székké alakítható át.

Ugyancsak jó találmány a bébikomp. Mióta megtanult a kicsi lányunk négykézláb menni, és felállni ott ahol csak tud, nem volt megállsáunk. Aztán jött a bébikomp. Egy fajta megkötöttséget ad a Babának és nem utolsó sorban leköti a figyelmét. Teljesen új élményeket kap!!! Egyszerűen élvezi, hogy megy!!!!

Hogy legközelebb mire lesz szüksége, még nem tudom. Újonnan vagy használtan még azt sem tudom. De a következő babánál már ebben is okosabb leszek.

Igaz, hogy rengeteg energiába kerül (s pénzbe, ami nálunk nem egy elhanyagolható dolog), de a mosolya, ahogy próbálja megismerni a világot, a babanyelven való kommunikálása, mindig rádöbbent arra, hogy megérte, megéri.

Ez a bejegyzés a TeszVesz blogger versenyén indul:
www.teszvesz.hu/bloggerverseny
Jelentkezz Te is!

Amikor jártam a terhesgondozásra egyszer kaptam egy listát, mit kell magammal vinni ha megyek szülni. Majd csak egy A4 lap tele mindenfélével. Te jó ég!!! Ezt mindet??? Aztán kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását. A férjemmel elkezdtünk normál paraszti ésszel gondolkozni. Mi kellhet? Menjünk sorba:

Mama: papucs, pizsama, fehérnemű, tisztálkodási eszközök, kis és nagy törölköző, evőeszköz, tányér, pohár, szalvéta, telefon, telefontöltő, papírzsebkendő, ásványvíz, szőlőcukor. Esetleg be lehet dobni egy újságot, de nekem nem volt rá szükségem. Pihentem, pihentem, pihentem

Baba: a kórházban - legalábbis nálunk, mindent adtak, babaruhát, pelenkát stb. - nem volt szüksége semmire. Haza jövetel (mi tavaszi babák vagyunk): body, tipegő, kis sapka, kis kesztyű, vékony takaró, babahordozóba.

Terhességemet már szinte az első pillanattól kezdve tudtam, éreztem. Az orvos félve intett, hogy legalább várjunk egy hónapot, de én tudtam, hogy kisbabát várok. És egy hónap múlva már papírom is volt róla!!! Legszívesebben szétkürtöltem volna a világba, hogy anya leszek. Nem kellett sokáig várnom, hogy az emberek észre vegyék. Alig múltam kilenc hetes és a pocakom el kezdett nőni. Eleinte nem volt gond a ruházkodás, de ahogy telt az idő egyre nehezebb lett. Mivel nem állandó állapotról van szó, felesleges nagyon sok kismama ruhát felhalmozni. Az én megoldásaim fokozatosan:

1: csak gombold ki a nadrágot és vegyél felülre egy csinos pulcsit, vagy comb középig érő felsőt

2: mire jó egy befőttes gumi!!!! A nadrág gombjára rá tekertem, majd a gomblyukon kihúztam.

3: gumis derekú nadrágok, szoknyák

4: otthon tökéletes a férjem nadrágjai

5: de azért legyen 2-3 kismama ruha is a szekrénybe. Én kettő  felsőt, egy szoknyát, egy nadrágot vettem.  Remekül lehet kombinálni a ruhákat.

Nekem például nagyon bejött a kertész nadrág. Tökéletesen alátámasztotta a pocakomat. Az egyik felső pedig mell alatt megkötős volt, így nagyon szépen körvonalazta a pocakomat.

Lábbeli?? Szerencsére nekem nem volt gondom a cipővel. Téli kismama voltam, és hordani tudtam az előző téli kiscsizmámat. Nem dagadtam, nem vizesedtem. Ilyen téren szerencsés voltam. Ahogy jött a tavasz és a szülés időpontja, akkor sem kellett különösebb figyelmet szánnom a lábbelikre.